---

Napjaim a gyorsuló idő sodorja el
Útját el nem állhatom és nem követhetem
De ha álmom látom, a vágyak ébrednek bennem
S a lelkem végre újra él és láncok nélkül
Megvadulva száll

Mint az elszabadult szél száguld bennem a vér
És gyönyörű vad dalt zenél
S megmozdul mind bennem, mi eltemetve él
És sok- sok éjszakán mikor a végtelen magány
Súlyos árnyékként száll rám
Felordít bennem, mint egy sebzett
Állatként, mi fáj

S ha nehéz velem, bocsásd meg nekem
De a fájdalom, tudod, fáj nagyon
És éltem nyoma már nem lesz soha
Hisz tudod jól, hogy csak egy porszem vagyok,

Mit felkap majd a szél, felkap majd a szél
Mit felkap majd a szél, felkap majd a szél

És mondd meg nekem, ha majd megkérdezem,
Hogy végül is miért lettem!
Miért kell végig járnom, ha majd el kell mennem?
S már nincsen semmim sem és nem is lesz sosem,
Mi vígasztalhatna engem
Mert nincsen cél és nincsen társ és
Fáj, hogy nincs hitem

És az is lehet, hogy Isten szeret,
De hol van, hol van?
Senki sem figyel, szó nélkül megy el
És üvöltésem visszhangként felel,

Mit felkap majd a szél, felkap majd a szél
Mit felkap majd a szél, felkap majd a szél,
S hozzám beszél, mindenhol kísér
S egy új dalt mesél
S egy embert dícsér, ki lelket cserél,
Új szívet ígér!!!

---

Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.