Haj regö rejtem Hová, hová rejtsem Hol volt, hol nem: kint-e vagy bent? Régi rege, haj mit jelent, Urak, asszonyságok?
Im szólal az ének. Ti néztek, én nézlek. Szemünk pillás függönye fent: Hol a színpad: kint-e vagy bent, Urak, asszonyságok?
Keserves és boldog Nevezetes dolgok, Az világ kint haddal tele, De nem abba halunk bele, Urak, asszonyságok.
Nézzük egymást, nézzük, Regénket regéljük. Ki tudhatja honnan hozzuk? Hallgatjuk és csodálkozzuk, Urak, asszonyságok.
Zene szól, a láng ég, Kezdődjön a játék. Szemem pillás függönye fent. Tapsoljatok majd ha lement, Urak, asszonyságok.
Régi vár, régi már Az mese, ki róla jár Tik is hallgassátok.
(Hatalmas, kerek gótikus csarnok. Balra meredek lépcső vezet fel egy kis vasajtóhoz.A lépcsőtől jobbra hét nagy ajtó van a falban, négy még szemben, kettő már egész jobboldalt. Különben sem ablak, se dísz. A csarnok üres, sötét, rideg, sziklabarlanghoz hasonlatos. Hirtelen kinyílik fent a kis vasajtó és a vakító fehér négyszögben megjelenik a Kékszakállú és Judit fekete sziluettje)
Kékszakállú Megérkeztünk. – Íme lássad: Ez a Kékszakállú vára. Nem tündököl, mint atyádé. Judit, jössz-e még utánam?
Judit Megyek, megyek Kékszakállú.
Kékszakállú Nem hallod a vészharangot? Anyád gyászba öltözködött, Atyád éles kardot szíjjaz, Testvérbátyád lovat nyergel. Judit, jössz-e még utánam?
Judit Megyek, megyek Kékszakállú.
Kékszakállú Megállsz Judit? Mennél vissza?
Judit Nem. A szoknyám akadt csak fel, Felakadt szép selyem szoknyám.
Kékszakállú Nyitva van még fent az ajtó.
Judit Kékszakállú! Elhagytam az apám, anyám Elhagytam szép testvérbátyám, Elhagytam a vőlegényem, Hogy váradba eljöhessek. Kékszakállú! Ha kiűznél, Küszöbödnél megállanék, Küszöbödre lefeküdnék.
Kékszakállú Most csukódjon be az ajtó.
(A kis vasajtó fent becsukódik. A csarnok világosabb marad, de csak épphogy a két ablak és a hét nagy fekete ajtó látható.)
Judit Ez a Kékszakállú vára! Nincsen ablak? Nincsen erkély?
Kékszakállú Nincsen.
Judit Hiába is süt kint a Nap?
Kékszakállú Hiába.
Judit Hideg marad? Sötét marad?
Kékszakállú Hideg, sötét.
Judit Ki ezt látná, jaj, nem szólna, Suttogó hír elhalkulna.
Kékszakállú Hírt hallottál?
Judit Milyen sötét a te várad! Vizes a fal! Kékszakállú! Milyen víz hull a kezemre? Sír a várad! Sír a várad!
Kékszakállú Ugye, Judit, jobb volna most Vőlegényed kastélyában: Fehér falon fut a rózsa, Cseréptetőn táncol a nap.
Judit Ne bánts, ne bánts Kékszakállú! Nem kell rózsa, nem kell napfény! Nem kell rózsa, nem kell napfény! Nem kell... Nem kell... Nem kell... Milyen sötét a te várad! Milyen sötét a te várad! Milyen sötét... Szegény, szegény Kékszakállú! Kékszakállú Miért jöttél hozzám, Judit?
Judit Nedves falát felszárítom, Ajakammal szárítom fel! Hideg kövét melegítem, A testemmel melegítem. Ugye stabad, ugye szabad, Kékszakállú! Nem lesz sötét a te várad, Megnyitjuk a falat ketten. Szél bejárjon, Nap besüssön, Nap besüssön, Tündököljön a te várad!
Kékszakállú Nem tündököl az én váram.
Judit Gyere vezess Kékszakállú, Mindenhová vezess engem. Nagy csukott ajtókat látok, Hét fekete csukott ajtót! Mért vannak az ajtók csukva?
Kékszakállú Hogy ne lásson bele senki.
Judit Nyisd ki, nyisd ki! Nekem nyisd ki Minden ajtó legyen nyitva! Szél bejárjon, nap besüssön!
Kékszakállú Emlékezz rá, milyen hír jár.
Judit A te várad derüljön fel, A te várad derüljön fel! Szegény, sötét, hideg várad! Nyisd ki! Nyisd ki! Nyisd ki! (Dörömböl az első ajtón. A dörömbölésre mély, nehéz sóhajtás búg fel. Hosszú, nyomott folyosókon sír fel így az éjszakai szél.) Jaj! Jaj! Mi volt ez? Mi sóhajtott? Ki sóhajtott? Kékszakállú! A te várad! A te várad! A te várad!
Kékszakállú Félsz-e?
Judit Oh, a várad felsóhajtott!
Kékszakállú Félsz?
Judit Oh a várad felsóhajtott! Gyere nyissuk, velem gyere. Én akarom kinyitni, én! Szépen, halkan fogom nyitni, Halkan, puhán, halkan! Kékszakállú, add a kulcsot, Add a kulcsot, mert szeretlek!
Kékszakállú Áldott a te kezed, Judit.
Judit Köszönöm, köszönöm! Én akarom kinyitni, én. (Mikor a zár csattan, felbúg a mély földalatti sóhajtás.) Hallod? Hallod? (Az ajtó feltárul, vérvörös négyszöget nyitva a falba, mint egy seb. Az ajtó mögül mélyből jövő véres izzás hosszú sugarat vet be a csarnok padlójára.) Jaj!
Judit Szörnyű a te kínzókamrád, Kékszakállúő! Szörnyű, szörnyű!
Kékszakállú Félsz-e?
Judit A te várad fala véres! A te várad vérzik! Véres... vérzik...
Kékszakállú Félsz-e?
Judit Nem! Nem félek. Nézd, derül már. Ugye derül? Nézd ezt a fényt. Látod? Szép fénypatak.
Kékszakállú Piros patak, véres patak.
Judit Nézd csak, nézd csak! Hogy dereng már! Nézd csak, nézd csak! Minden ajtót ki kell nyitni! Szél bejárjon, nap besüssön,Minden ajtót ki kell nyitni!
Kékszakállú Nem tudod, mi van mögöttük.
Judit Add ide a többi kulcsot! Add ide a többi kulcsot! Minden ajtót ki kell nyitni! Minden ajtót!
Kékszakállú Judit, Judit, mért akarod?
Judit Mert szeretlek!
Kékszakállú Váram sötét töve reszket, Nyithatsz, csukhatsz minden ajtót. (Átnyújtja Juditnak a második kulcsot.) Vigyázz, vigyázz a váramra, Vigyázz, vigyázz miránk, Judit!
Judit Szépen, halkan fogom nyitni. Szépen halkan. (Csattan a zár és feltárul a második ajtó. Nyílása sárgás vörös, de szintén sötét és félelmetes. A második sugár az első mellé fekszik a padlóra.)
Kékszakállú Mit látsz?
Judit Száz kegyetlen szörnyű fegyver, Sok rettentő hadi szerszám.
Kékszakállú Ez a fegyveresház, Judit.
Judit Milyen nagyon erős vagy te, Milyen nagy kegyetlen vagy te!
Kékszakállú Félsz-e?
Judit Vér szárad a fegyvereken, Véres a sok hadi szerszám!
Kékszakállú Félsz-e?
Judit Add ide a többi kulcsot!
Kékszakállú Judit, Judit!
Judit Itt a másik patak, Szép fénypatak. Látod? Látod? Add ide a többi kulcsot!
Kékszakállú Vigyázz, vigyázz miránk, Judit!
Judit Add ide a többi kulcsot!
Kékszakállú Nem tudod, mit rejt az ajtó.
Judit Idejöttem, mert szeretlek. Itt vagyok, a tiéd vagyok. Most már vezess mindenhová, Most már nyiss ki minden ajtót!
Kékszakállú Váram sötét töve reszket, Bús sziklából gyönyör borzong. Judit, Judit! Hűs és édes, Nyitott sebből vér ha ömlik.
Judit Idejöttem, mert szeretlek, Most már nyiss ki minden ajtót!
Kékszakállú Adok neked három kulcsot. Látni fogsz, de sohse kérdezz. Akármit látsz, sohse kérdezz!
Judit Add ide a három kulcsot!
Kékszakállú (Átnyújtja.) Mért álltál meg? Mért nem nyitod?
Judit Kezem a zárt nem találja.
Kékszakállú Judit, ne félj, most már mindegy.
Judit (Megfordítja a kulcsot. Meleg, mély érchanggal nyílik az ajtó. A kiömlő aranyfénysáv a többi mellé fekszik a padlóra.) Oh, be sok kincs! Oh, be sok kincs! Aranypénz és drága gyémánt, Drágagyönggyel fényes ékszer, Koronák és dús palástok!
Kékszakállú Ez a váram kincsesháza.
Judit Mily gazdag vagy Kékszakállú!
Kékszakállú Tiéd most már mind ez a kincs, Tiéd arany, gyöngy és gyémánt.
Judit Vérfolt van az ékszereken! Legszebbik koronád véres!
Kékszakállú Nyisd ki a negyedik ajtót. Legyen napfény, nyissad, nyissad...
Judit (Hirtelen a negyedik ajtó felé fordul és gyorsan kinyitja. Az ajtóból virágos ágak csapódnak ki és a falban kékes-zöld négyszög nyílik. A beeső új fénysáv a többi mellé fekszik a padlóra.) Oh! Virágok! Oh! Illatos kert! Kemény sziklák alatt rejtve.
Kékszakállú Ez a váram rejtett kertje.
Judit Oh! Virágok! Embernyi nagy liliomok, Hús-fehér patyolat rózsák, Piros szekfűk szórják a fényt. Sosem láttam ilyen kertet.
Kékszakállú Minden virág neked bókol, Minden virág neked bókol. Te fakasztod, te hervasztod, Szebben újra te sarjasztod.
Judit Fehér rózsád töve véres. Virágaid földje véres!
Kékszakállú Szemed nyitja kelyheiket, S neked csengettyűznek reggel.
Judit Ki öntözte kerted földjét?
Kékszakállú Judit, szeress, sohse kérdezz. – Nézd, hogy derül már a váram. Nyisd ki az ötödik ajtót!
Judit (Az ötödik ajtó feltárul. Magas erkély látszik és messzi távlat, és tündöklő özönben ömlik be a fény.) Ah!
Kékszakállú Lásd ez az én birodalmam, Messzenéző szép könyöklőm. Ugye, hogy szép nagy, nagy ország?
Judit Szép és nagy a te országod.
Kékszakállú Selyemrétek, bársonyerdők, Hosszú ezüst folyók folynak, És kék hegyek nagyon messze.
Judit Szép és nagy a te országod.
Kékszakállú Most már Judit mind a tied. Itt lakik a hajnal, alkony, Itt lakik nap, hold és csillag, S leszen neked játszótársad.
Judit Véres árnyat vet a felhő! Milyen felhők szállnak ottan?
Kékszakállú Nézd, tündököl az én váram, Áldott kezed ezt művelte. Áldott a te kezed, áldott. Gyere, gyere tedd szívemre.
Judit De két ajtó csukva van még.
Kékszakállú Legyen csukva a két ajtó. Teljen dallal az én váram. Gyere, gyere, csókra várlak!
Kékszakállú Azt akartad felderüljön; Nézd, tündököl már a váram.
Judit Nem akarom, hogy előttem csukott ajtóid legyenek!
Kékszakállú Vigyázz, vigyázz a váramra, Vigyázz, nem lesz fényesebb már!
Judit Életemet, halálomat, Kékszakállú!
Kékszakállú Judit, Judit!
Judit Nyissad ki még a két ajtót, Kékszakállú, Kékszakállú!
Kékszakállú Mért akarod? Mért akarod? Judit! Judit! Adok neked még egy kulcsot.
(Judit némán követelően nyújtja érte a kezét. A Kékszakállú átadja a kulcsot. Judit a hatodik ajtóhoz megy. Mikor a kulcs elsőt fordul, zokogó mély sóhajtás búg fel.)
Judit, Judit ne nyissad ki!
(Judit hirtelen mozdulattal az ajtóhoz lép és kinyitja. A csarnokon mintha árny futna keresztül: valamivel sötétebb lesz.)
Judit Csendes fehér tavat látok, Mozdulatlan fehér tavat. Milyen víz ez, Kékszakállú?
Kékszakállú Könnyek, Judit, könnyek, könnyek.
Judit Milyen néma, mozdulatlan.
Kékszakállú Könnyek, Judit, könnyek, könnyek.
Judit Sima fehér, tiszta fehér.
Kékszakállú Könnyek, Judit, könnyek, könnyek. Gyere, Judit, gyere Judit, Csókra várlak. Gyere várlak, Judit, várlak. Az utolsót nem nyitom ki. Nem nyitom ki.
Judit Kékszakállú... Szeress engem. Nagyon szeretsz, Kékszakállú?
Kékszakállú Te vagy váram fényessége, Csókolj, csókolj, sohse kérdezz.
Judit Mondd meg nekem Kékszakállú, Kit szerettél énelőttem?
Kékszakállú Te vagy váram fényessége, Csókolj, csókolj, sohse kérdezz.
Judit Mondd meg nekem, hogy szeretted? Szebb volt mint én? Más volt mint én? Mondd meg nekem, Kékszakállú.
Kékszakállú Judit, szeress, sohse kérdezz.
Judit Mondd meg nekem, Kékszakállú.
Kékszakállú Judit, szeress, sohse kérdezz.
Judit Nyisd ki a hetedik ajtót! Tudom, tudom, Kékszakállú, Mit rejt a hetedik ajtó. Vér szárad a fegyvereken, Legszebbik koronád véres, Virágjaid földje véres, Véres árnyat vet a felhő! Tudom, tudom, kékszakállú, Fehér könnytó kinek könnye. Ott van mind a régi asszony Legyilkolva, vérbefagyva. Jaj, igaz hír, suttogó hír.
Kékszakállú Judit!
Judit Igaz, igaz! Most én tudni akarom már. Nyisd ki a hetedik ajtót!
Kékszakállú Fogjad... Fogjad... Itt a hetedik kulcs. Nyisd ki, Judit. Lássad őket. Ott van mind a régi asszony. (Judit még egy ideig mozdulatlan. Aztán lassan, bizonytalan kézzel átveszi a kulcsot és lassan, ingó lépésekkel a hetedik ajtóhoz megy és kinyitja. Mikor a kulcs csattan, halk sóhajtással becsukódik a hatodik és az ötödik ajtó. Jóval sötétebb lesz. Csak a négy szemközti ajtónyílás világítja színes sugaraival a csarnokot. És akkor kinyílik a hetedik ajtó és holdezüst fény vetődik be rajta, hosszú sugárban, megvilágítva Judit arcát és a Kékszakállúét.) Lásd a régi asszonyokat Lásd, akiket én szeretettem.
Judit Élnek, élnek, itten élnek! (A hetedik ajtóból előjönnek a régi asszonyok. Hárman koronásan, kinccsel rakottan, glóriásan. Sápadt arccal, büszke járással jönnek egymás mögött és megállnak szemben a Kékszakállúval, aki térdre ereszkedik.)
Kékszakállú Szépek, szépek, százszor szépek. Mindig voltak, mindig éltek. Sok kincsemet ők gyűjtötték, Virágaim ők öntözték, Birodalmam növesztették. Övék minden, minden, minden.
Judit Milyen szépek, milyen dúsak. Én, jaj, koldus, kopott vagyok.
Kékszakállú Hajnalban az elsőt leltem, Piros, szagos szép hajnalban. Övé most már minden hajnal, Övé piros, hűs palástja, Övé ezüst koronája, Övé most már minden hajnal.
Judit Jaj, szebb nálam, dúsabb nálam.
Kékszakállú Másodikat délben leltem, Néma égő arany délben. Minden dél az övé most már, Övé nehéz tűzpalástja, Övé arany koronája, Minden dél az övé most már.
Judit Jaj, szebb nálam, dúsabb nálam.
Kékszakállú Harmadikat este leltem, Békés bágyadt barna este. Övé most már minden este, Övé barna búpalástja, Övé most már minden este.
Judit Jaj, szebb nálam, dúsabb nálam.
Kékszakállú (Megáll Judit előtt. Hosszan szembenéznek. A negyedik ajtó becsukódik.) Negyediket éjjel leltem,
Judit Kékszakállú megállj, megállj!
Kékszakállú Csillagos fekete éjjel.
Judit Hallgass, hallgass, itt vagyok még!
Kékszakállú Fehér arcod sütött fénnyel Barna hajad felhőt hajtott, Tied lesz már minden éjjel.
(A harmadik ajtóhoz megy és a koronát, palástot, ékszert, amit Judit a küszöbre rakott, elhozza. A harmadik ajtó becsukódik. Judit vállára teszi a palástot.)
Tied csillagos palástja.
Judit Kékszakállú nem kell, nem kell!
Kékszakállú Tied gyémánt koronája.
Judit Jaj, jaj! Kékszakállú vedd le.
Kékszakállú Tied a legdrágább kincsem.
Judit Jaj, jaj! Kékszakállú vedd le!
Kékszakállú Szép vagy, szép vagy, százszor szép vagy, Te voltál a legszebb asszony, A legszebb asszony!
(Hosszan szembenéznek. Judit lassan meggörnyed a palást súlya alatt és gyémántkoronás fejét lehorgasztva, az ezüst fénysáv mentén bemegy a többi asszony után a hetedik ajtón. Az is becsukódik.)
És mindig is éjjel lesz már... Éjjel... Éjjel...
(Teljes sötétség, melyben a Kékszakállú letűnik.)Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.