Ahogy a szél kísérte álmaimból Esőt bont a hajnal, Mint ha itt lennél a némaságból, Kristálytiszta hanggal, Így jössz felém, Véget nem érő szép remény Érintetlen lelkemre várva Így jössz felém, Végtelen vágyak tengerén Váratlanul, így még ártatlanul.
Deja vu, bíbor színű Rejtett világból feléd fordulok Szemed tüzében talán felolvadok
Csak a láthatatlan szárnyasokkal, Táncoló szavakkal, Annyi szép reményeket idéző Furcsa gondolattal, Most így tűnik el, de miféle fény takarja el? Érintetlen, lelkembe zárva,most miért nem felel? Mondd, kinek az angyala vitte el? Váratlanul egy hang így szólt válaszul.
Deja vu, bíbor színű Rejtett világból feléd fordulok Szemed tüzében talán felolvadok
Deja vu, nézd, bíbor színű Rejtett világból feléd fordulok Szemed tüzében talán felolvadok
Deja vu, bíbor színű Rejtett világból feléd fordulok Szemed tüzében talán felolvadok
Deja vu, bíbor színű Rejtett világból feléd fordulok Szemed tüzében talán felolvadok
Deja vuTeksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
