Sűd:
Hajcsigák az égből
Fehérnép megy elől
Órákat számolja
Karon ragad az idő
Vele együtt hálok én is
Homlokunkba bevert tövis
És fektünkben szitál ránk az út pora
Hajnal van ismét
Vagy most mégis örök?
Az ki mellen bökött
Velem alszik az idő testén!
Derékig a parázsban
Parádéztat minket.
Ki folyton csendben áll
Parancsol beszédet.
Homlokán a sok pecsét
Őt már itt találtuk.
Az ágyban a lábunknál hever
De mégis békén hagyjuk
Faltól a bordákig
Vastagabbra készül
És az arcunkba egyre
Több hajat fésül
Vakít a palást
Eltakar mit látni kéne
Falak mögött ágyúk hada
Felénk néz ez a mérge.
Nézzen ha néz
Üssön ha kell.
Az időnek semmi
Ismétlem semmi meg nem felel
Tölcsér a burkon.
Falán faragott minta.
Örökké tölt.
Meztelen nő alakja.
Képedet festi
Rád nem is néz
Előre figyel
Egysége vagy, egy rész.
Elszakadni
Innen hova tudnál
Görbe kerülőn
Merre jutnál?
Mit mondhat ki nem tud semmit?
Örökké mindig mást keres
Garázda hajalam feléje les
És elkerül minden örökséget.
Nem kér mit más meghagy
Ott van rajta a lenyomat
Két keze két másik karon
Meg fagy mielőtt meghallom, hogy
Itt vagyunk
Nekünk sikerült.
Elhagytuk mi azt
Melyben minden egy sorozat
Körbe most már
Sose járunk
Alkalom adtán
Majd telefonálunk
Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa. |
|
