Kunyhóban élt a lelke, Tiszta szív, hó-fehér a kertje. Bántaná a dühös világ, Összetörné igaz álmát, utolsó vigaszát.
Minden álom szép. Miért az enyém úszik tengeren tova? Minden élet szép. Miért az enyémnek nincs e világba otthona? Ha csend borul a földre, Te mindig itt leszel, úgy ígérted...
Futnál már messze a fénybe, Menekülnél a holnaptól félve. A fák alatt elhervadt gondolatokból, elég a bánat! Te majd itt leszel, míg én örökké várlak...Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
