Pihen a hajnal, de az éj hajlott már, A hitvány szemfényvesztésért kár. Alig ismertelek, ismertem a vágyaid kését, Régen a fény énekelt, most hallom küszködését.
Álmaim fillérekért, jó szóért kapom, A semmiért néha a lelkemet adom. Hűvös szobába gyertyát, kandallót álmodok, Nélküled oda, csak az árnyékommal juthatok.
Alkudj a lelkemre, mert lépni nem merek, Maradnom kell, így szokták az emberek. Látni akartam ott, ahol a vak is botorkál, Kopogtatni egy kapun, amely mögött ezer titok áll.
Hittem, hogy írás van az érzések falán, A pecsétes záradat feltöröm talán. Ott él benned most is, lelkeden tapos, A csukját lehúzza, örökké óvatos.Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
