Várni sohasem akartam, Tenni mindig, de magamban, Tudom, várhatok rád az ég alatt, Míg az eső elmossa gondomat…
Keresni mindig fejünk felett, Vagy lábnyomot, homokba nem lehet, De sziklákat zúzva a hegyeken túl, Ott lehet, egy csoda, ami kezünkbe hull.
Refrén Hiszek magamban, a kimondott szóban, Az összetört szívbe, mi lehull a porba, Abban, ki azt megtalálja, A darabokat majd feltámasztja…
Túl sok a beszéd, túl sok a zaj, A világ néha még többet akar. Hagyjuk itt, együtt repülni el, Hisz egy csodát tartok, a kezeimmel…
Ma megvárom, míg az éj leszáll, Míg a hold az égről néz le rám, Kopott tarisznyámban csak félhomály, És holnap senki nem talál…
Elindulok, de nem az úton, Amin sok ember jár, s rosszul, tudom… Várhatsz rám az ég alatt, És az eső nem mossa gondodat.Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
