Bíbor fényre vár
Csak haévány ég e táj

Őrült rendben fulldokló vágy
Arcán vérző emléket lát
Új csendjén át tér új honba,
fáradt szívvel, eltiporva

Holt könnyekre szomjazom, körös körül, mélyből mélybe
Nem lesz többé oltalom sötét napnak vérző fénye
Tépett szárnyán beteg e lét, hajszolt vágta égről égre
Kígyók útján ég a fény, fáradt ajkunk holt reménye

Megtört testem a végső percben
Hullani küld ma a csend honába
Gyarló arcom egy új világért
feláldozni mind hiába

Holt könnyeket ejtek én fel és alá, körbe-körbe
Titkaimat rejteném megvakított víztükörbe
Testetlenné rejtőzöm, voltam talán, mégsem leszek
Süvíts értem, hajlott őszön, s emlékezz, ha elmegyek

És ürességem hát álmából
ma mélybe hulló alvó hang lesz
És csend honában, egymagában
majd engem is csak elfelejtesz

---

Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.