Létezem, vagyok, mint mások, Másoknak én is csak más. Az idő a kezdet és a vég közt Nekem se több, csak egy villanás.
Puszta anyag voltam csak a parttalan tömegben, Pillantásod éles kése metszett ki engem.
Álmodtál, most azt, hogy élek S ha más vagyok, így vagyok más Megszültél és te formáltál engem Változónak, hogy mindig másnak láss.
És miközben szerelmeddel a világra képzeltél, Vajúdásom végigfájva te is megszülettél.
De én még folytatódni vágyom, Véremmel kapaszkodom beléd, Engedj végre hazatalálnom, Sehol sem voltam otthon még. Vagyunk a hatalmas világon, Nyomunk sem marad egy napon. Jöttem, hogy rád adjam szerelmem, Hideg van, ne fázz oly nagyon.
Őrizz meg! Minden pillanatban Lesnek ránk a másik oldalon Ha elfordulsz kifosztanak engem S mire visszatérsz már nem leszek sehol
És kereshetsz a földön is és elrejt majd az ég is De elrejthetsz magadban is és elveszíthetsz mégis
Mert én még folytatódni vágyom! Véremmel kapaszkodom beléd! Engedj végre hazatalálnom! Sehol se voltam otthon még... Magammal cipelem a múltat, Jövőm rossz ígéreteként Lerázni eddig sosem tudtam Egymagam nem voltam elég
Sejtések, öntudatlan vágyak Sodortak örökké feléd Tudtam, hogy végül megtalállak S tudtam, hogy Te is szeretnéd Erősen elképzeltél engem S valóra váltam egy napon Jöttem, hogy Rád adjam szerelmem Hideg van ne fázzon nagyon...Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
