Hűvös éjszakák, A végtelen vidék fölött a csend megáll. Szárnyatlan szavak zöreje elcsitul, Csak az álmok ujja jár. Üres az út, A lámpa zöldre vált, senki nem megy át. Csak a szél fúj tovább...
Hűvös éjszakák, A szunnyadó világ mosolya félmosoly. Összebújt szobák, behúzott függönyök mögött A lámpa rég kihunyt. Pihen a kéz, Nem tudja, holnap reggel még mit csinál. Csak a szél fúj tovább...
Néma dombokon, a gyűrött ég alatt Kocog a nagy szekér. Van, ki mélyen ül, van aki felfeszítve. Forog a nagy kerék.
Távoli föld valahol vár te rád, Egyedül ütsz tanyát, Helyedre új utas száll...
Látod, itt az éjfél, A tegnapunkat elrabolva Zötyög a rozzant szekér.
Rajta mennyi ember, Összerázva, jön át a mába, Ne kérdezd, hogy meddig érsz, Ó, hogy meddig érsz.
Mikorra észre tértem, Rávettek engem, Leszállni késő, Forog a roppant kerék. Ó, a roppant kerék.
Vissza nem tekintek, Az elmaradtak nem integetnek. Csak forog a roppant kerék, Zötyög a rozzant szekér.
Csak magam vagyok én. Csak magam vagyok én. Csak magam, csak magam, csak magam, csak magam vagyok én!Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
