Én ott születtem egykor, hol a gond és a bánat, A fájdalom, s a könnyek kéz a kézben járnak, Hol ritka társ az öröm és halványak a fények És nem érdekel senkit, hogy meghalok, vagy élek. De néha úgy éreztem, hogy rámköszön az Isten, Néhány boldog percig a jobb oldalán ültem, Aztán eltaszított, a sötétbe zuhantam, S a világot átkozva magamat sajnáltam.
Hosszú volt az éj, de eljött a reggel, Mindent hátrahagytam, csak el innen, el. Nem volt könnyű út, vissza se néztem, Sorsom, amíg élek a saját kezemben.
Én ott születtem egykor, amit messze elkerülnek, A gazdagok és szépek csak hírből ismerhetnek, Hol anyám könnyeiből én túl sokat is láttam, Hogy rossz helyen születtem, azt hamar megtanultam. De néha úgy éreztem, hogy rám nézett az Isten És néhány boldog percig a jobb oldalán ültem. Aztán eltaszított, a sötétbe zuhantam, S a világot átkozva magamat sajnáltam.
Hosszú volt az éj, de eljött a reggel, Mindent hátrahagytam, csak el innen, el. Nem volt könnyű út, vissza se néztem, Sorsom, amíg élek a saját kezemben.Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
