A város felett lebegett, majd egy toronyra szállt, meghajlott háttal, barázdált arccal, ősz hajú angyal. Már sejti rég, hogy céltalan, ami célja még van, reménytelen, mert az ember ilyen: embertelen... Mégis, maga sem tudja, hogy mért, eljött valamiért Mint éles kés, a szenvedés, hosszú ráncokat vés, arcán a felhő, fájdalom-fákból végtelen erdő. Bánat és bűn, láthatta: ezeréves társak, hiába minden, újjászületnek, feltámadnak. Mégis, maga sem tudta, hogy mért, eljött valamiért. Dolgok, 'mit néha senki sem ért, de tesszük valamiért.
Chorus: Küldetés, könnyeinkből élő ezüst eső, szavainkból ébredő erő. Küldetés, sóhajtásunk sodró tavaszi szél, arra bíztat: aki meg nem áll, mindent elér...
Itt volt egy angyal, már messze jár, nem történt semmi, ez volt a dolga, és ő már tudta: ez volt a végső, utolsó útja... a búcsúja
ChorusTeksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
