Elmúlt már rég a nyár, Elmúltak szép érzéseim, Nincsen több büszkeség Nincsen többé már szerelem.
Ne bánts, ne kínozz, ne kérdezz, Értsd meg végre szenvedek. Ne űzz, ne üldözz, ne érezz, Szeretni, mondd, így hogy lehet? Ne kérj, ne vádolj, ne vétkezz, Kínzó, őrült fájdalom. Bármit és bárkivel tettem, Szemlesütve vállalom.
Szedj hát szét S én összeraklak majd Élnék még De szívem tiltja
Ó, meddig áltatsz még Vess véget, nem kell ez így már Ó, ne csókolj már Míg ennyi mérget köp e száj Kínozz tovább, Ez kell, igen, gyötörj hát még Ó, de megbuktál Mutasd máshol e szemfényvesztést
Vérző seb mar a lelkem mélyén Megvágva, a semmi szélén Hősként élni a szív fájdalmát Megölhetsz, de csak lesz még reneszánsz...
Ne árts, ne gyilkolj, ne nézz mert Én ezt többé nem bírom Ne adj, ne számolj, ne írj hisz Ez nem más, csak ártalom Ne áldozz, értsd meg itt vége Szállnék angyalszárnyakon De hogyha ez a jó szándék Nem lesz még egy alkalom
Elvesztett órák, (percek) és napok, Veled voltam, most hol vagyok? Elvesztett évek, (hosszú) századok, (Végtelen) magány, elszálló pillanatok.
Szeretném látni még Mint feletted a kör bezárul Szenvednék is talán S kacagnék, ó, álnokulTeksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
