Csak álltam és néztem,
Azt hittem, hogy álomba léptem.
De már nem érzem,
Fájdalmam kámforként tűnt el.

Már mindent értek,
Mégsem dobok mindent eléd
Sok mindent féltesz
Másnak talán ez még elég!

Távolból nézlek,
Álarcod fátyolként elég.
Én mást nem kérek:
Csak hogy lépj tovább, úgy mint én.

Minden más lett,
Mindent másként látok én!
Láttam már valós arcodat,
Előttem tárult fel a mély!
Emlékszem mindenre, ne félj!
Zuhantam és tudtam, hogy nem jön segítség!
Nem kellettek a nagy szavak,
Felettem sátrat vert az éj!
A maszkod mögé látok én!

Belátom féltem:
Azt hittem, néhány szó elég.
Az ember téved…
De nézd csak – vihar tart feléd!

Látom és érzem:
Régen elszállt a remény.
Így már nem élhetsz!
Mégis gyáva vagy, hogy lépj!

Várd ki és nézd meg
Nagy szárnyad vad szél tépi szét
Zuhansz a mélybe
Akkor látod majd itt a vég!

Minden más lett,
Mindent másként látok én!
Láttam már valós arcodat,
Előttem tárult fel a mély!
Emlékszem mindenre, ne félj!
Zuhantam és tudtam, hogy nem jön segítség!
Nem kellettek a nagy szavak,
Felettem sátrat vert az éj!
A maszkod mögé látok én!

Mond miért hazudtál,
Miért mondtad: ez így jó?

Most béklyóban állsz,
Sírhatsz, mert nincs több szó!

Mond miért nézel Rám?
Itt nincs angyal szárny,
Nekem nincsen hamis glóriám.
Értetlenül állsz,
Segítséget vársz,
Attól ki veled szemben áll.

---

Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.