Meddig tart egy mesés nyár, meddig szép egy csodás táj? Amíg rágja a rozsda a fegyvert, amíg látja az ember az embert-, de van bennünk egy gonosz báj...
Féled már a hatalmát, érezted már haragját-, mikor támad a tűz, te is karmolsz: talán megmenekülsz, ha harcolsz-, de így végzed be parancsát...
Refr.: Várt már ránk, ártó láng-, egy őrült vágy: kard és lánc. Aki bújt, aki nem, jön az árnyék, vele véget is ér, ami játék-, ó, nem lesz több tánc!
Várt már ránk, vért kívánt-, de ha bosszút állsz, fényt nem látsz! Aki bújt, aki nem, jön az árnyék, mert a tegnapi seb ma is fáj még-, ó, így nem lesz több tánc!
Meddig véd a szelíd szó, meddig maradsz álmodó? Amíg őrzöd a fényt, amit érzel, amíg más mosolya neked ékszer-, 'míg él benned a varázsló!
De mindig volt egy sötét vágy-, szenvedtél, ha föléd szállt. Hiszen semmibe vette az álmod, hogy az életed játszva lejátszod-, és mindig lesz egy sötét vágy...
Refr.: Mért' kell harc, mért' nem élsz? Hisz' az álmod más: ott fényt remélsz. Mért' kell harc, ha a könnyében félsz? Csak bánat vár rád, ha az örvénybe lépsz.
Refr.: Várt már ránk, ártó láng-, egy őrült vágy: kard és lánc. Aki bújt, aki nem, jön az árnyék, vele véget is ér, ami játék-, ó, nem lesz több tánc!
Várt már ránk, vért kívánt-, de ha bosszút állsz, fényt nem látsz! Aki bújt, aki nem, jön az árnyék, mert a tegnapi seb ma is fáj még-, ó, így nem lesz több tánc!Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
