vascső-karámból fehér szügyem világol ki látja meg?
gazdátlanul itt ül a téboly zabolám sirathatom (...) orrcimpámra a szellő mit ültet? szédítő vérillatot
Fölszántott égi parlagok (parlagok) sürgetik halálomat égen és földön
Simogatás és korbács emlékei járnak idegeimre szellő meg szélvész fegyverdörejjel repedésig megtelik csontom kardokkal izmom jön a ragály göthömben ugrál a csillag irhám füvét irtja a rűh és rámrakja kék köveit fáj a beléütött bélyeg oklevelek betűi szúrnak rajokban a nyári pimaszok pirosra dagadnak rajtam idegesen állom de csiszár-kezek közt megőrülök
Nem szivárványra, de énrám csatoltatok nyerget és hámot szivárvány értetek nem vérzik tajték nem üti ki hasam alá tüzet ki gyújt? A hűség szentségét ki töri föl?
(…)
Én ember akartam lenni az lesz hirtelen a gép titeket másol, hasznosabbra torzít a csodák csodájaként elrabolva agyatokat, szíveteket ezerszer mohóbb
Porban kattogó csont vagyok Így igaz, már csak a lázam ragyog
Nem etet senki, nem itat Nem etet senki, nem itat
Porban kattogó csont vagyok Így igaz, már csak a lázam ragyog
Ó, én háborodott lelkem ítéletes rút szemeim siralomházi próféta vagyok ne féljetek rámköpni szabadTeksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
