A plafont néztem, vágyakoztam: ó, hogy szakadj rám! A szavak tőle változatlan: jó, hogy maradtál! De minek tömném ábrándokkal korgó szívemet? Ha ő már azzal jól lakik, hát itt nincsen helyed Nem várok holnapra, lelkem kiforgatta Erőtlen álmomba nincs aki szólhatna Faragtam én neked csodaszép éveket Keserű hangommal azt mondom ég veled Nem kéne dobálózni dühös fennhangon Ami szép volt, legbelül majd úgyis megtartom Ha volna rá mód, egyébként meg csodás életet! Érezze át más is azt, mi engem éltetett Nem várok holnapra, lelkem kiforgatta Erőtlen álmomba nincs aki szólhatna Egy ember vétkezhet – a másik éheztet Féregként kívánod, egyszer már érezted… Szólíts féregnek! Addig, míg lélegzek Nem bántlak én, csak belül mérgezlek Szólíts féregnek! Addig, míg lélegzek Nem bántlak én, csak belül mérgezlek Véletlen én lettem az, aki kéretlen Életem végéig utolér engem Látlak majd téged! A verejtéked A neveddel együtt pusztul véled Szólíts féregnek! Addig, míg lélegzek Nem bántlak én, csak belül mérgezlek Szólíts féregnek! Addig, míg lélegzek Nem bántlak én, csak belül mérgezlekTeksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
