A föld már nem ugyanaz mint régen
népe nem tartotta magát féken
megbecsülni nem tudta mit kapott
cserébe mérget, árulást adott.

Testvérét is képes volt támadni,
mert tikát nem akarta átadni
Kiirtott mindent, mi útjában állt,
bûnéhez mindig sok társat talált.

Megölte mindazt mi szép, dicsõ volt
Hullatta ezüsz könnyeit a Hold
Siratva mindazt, mit rég feledtek
Ezek a galád, önzõ emberek.

Felkel a Nap, ki tudja még miért?
Száll az ima, ki tudja már kiért?
Minden mi jó volt most elkárhozott
A bolygón, mi százszor elátkozott.

Akik még csatabárdot temetnek,
Rájuk kiáltanak úgy, eretnek
Sok fénylõ csillag hunyt ki e harcban
Ellenséget látsz ismerõs arcban.

Állítják szabad vagy, de kezed kötik
Ki el nem esik, azt fel õk lökik.
Háború van, fegyverek dörögnek
Holtak fölött keselyûk köröznek.

Mást nem tehetünk, ahhoz már késõ
Itt van már a ránk jeleket vésõ
Fenevad, ki elõtör hamarosan
már kavarog a víz, zavarosan...

---

Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.