"Megismerem a sorsom. Rajta! Kész vagyok. Íme elkezdődék utolsó magánosságom!"
Halálos pillantás juttatott a legfeketébb égbe, felőrlődött minden fájdalom... Láttam, ahogy elhaladok az élet oldalán: magam mögött hagyok mindent... Éreztem a szabadság legvágső pillanatát, hallottam a sötétség tengerének áradatát... Vérző zuhatag emelt a magasba, a kínok belső tudatának álomképébe... Nyugalmat teremt a fájdalmak vágy, kívántam a szenvedés felé vezető út végét... Feledni képtelenség a gyötrelem emelkedő erejének csúcsra törését...
"Óh, ez a fekete, szomorú tenger itt alattam. Óh, ez a fekete, éjjeli birús kedv! Óh, sors és tenger! Íme hozzátok kell leszállanom!"
"Nem a magasság: a lejtő a borzasztó. A lejtő, melyen a szem lefelé zuhan és a kéz fölfelé nyúl."
"Az, az az én lejtőm és az én veszedelmem, hogy szemem a magasságba zuhan, kezem pedig a mélységbe szeretne kapaszkodni és reá támaszkodni."
"Tőletek akar hitet meríteni önmaga iránt; pillantástokból táplálkozik, kezetekből faldossa a dicséretet."
"És lepelben akarok köztetek ülni magam is, hogy titeket és magamat félreismerjelek: mert ez utolsó emberi bölcsességem."
"Szívemben ezt határozván: szállék tengeren túlra, Óh, ifjúságom látományai és jelenései! Óh, ti a szeretet megannyi pillantása, Óh, ti isteni szempillanatok! Mi hamar haltatok el számomra! Ma már mint halottaimról emlékezem rólatok!"
"Te benned él még ifjúságom megváltatlanja is, és mint élet, mint ifjúság ülsz itt reménykedve sárga síromladékokon. Igen, még minden sír szétrombolója vagy nékem: légy üdvöz, akaratom! És csak ahol sír vagyon, vagyon föltámadás is."
"Legmagasabb hegyem előtt állok és leghosszabb vándorlásom előtt: ezért még mélyebbre kell szállnom, mint valaha. - mélyebbre a fájdalomba, mint valaha, bele egészen a legfeketébb hullámáig! Így kívánja sorsom: Rajta! Kész vagyok."Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
