"Hogy továbbállnak újra egyszer, pillantásom előreküldve, kezem árvultan emelem fel, s kereslek, feléd menekülve, kinek mélyes mélyen szivemben emeltem szent oltárokat, hogy hangodat újra halljam, szólítson engem.
"S izzik rajtuk: Az ismeretlen istennek! - ez, mélyen bevésve. Övé vagyok, bár latrok seregébe tartozom most is mind e percben: övé - és érzem kötelékem, mely harc közben lehúz, lefog, s megfuthatok, mégis őt szolgálom egészen.
Úgy ismernélek, Ismeretlen! Téged, mélyen lelkembe nyúlva, életem, mint viharzás, összedúlva, Megfoghatatlan, Rokonom benn! Úgy ismernélek, szolga lényed."
Sötét éjben találtam rá újra, a legcsöndesebb óra menedéke őrzi titkát a fekete istenségnek
Félelem járta át testem, a titkok őrzőjének testét... Én vagyok a legcsöndesebb óra... Bennem egyesül ki nem mondott rettegés És a legmélyebb mélység Én vagyok, ki árnyékban született Egy sötét világban, melyet saját kezünkkel pusztítunk, mint legősibb ellenségünket.
Bennem egyesül sötétség és fény Én vagyok Ki most is rohasztja az élet fájának gyümölcsét Van aki fél a haláltól és van aki várja Van aki retteg az ismeretlentől S van ki képtelen elfojtani kíváncsiságát
Sebek melyek lelkemben estek S az érzelmek lassan kivesznek Fájdalom az úr gyötrő kínok mindenütt Temetői hangulat... Éjkszaka van, hűvös gyilkos éjszaka
Az élet egy utazás a pusztulásba...Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
