Az otthonunk, a mindenünk – szép szülőföldünk Itt fakadtunk, itt elveszünk Árnyék, ha volt, földre láncolt, utcakő csiszolt Őseink vére, mi értünk folyt Láng volt, vad ér, s az a tűz most is él Az éledő szikra felszítja még
Összetartozunk Piszkos háború dúl Összetartozunk A parton innen és túl.
Más lett a táj, új gazda szánt apáink földjén Élesre fenve kapát és ekét Hiába volt küzdelem, baj és oly sok kétség Ha elszakítjuk a fától a gyökért. Láng volt, vad ér, s az a tűz most is él. Az éledő szikra felszítja még.
Összetartozunk Piszkos háború dúl Összetartozunk A parton innen és túl. Összetartozunk Piszkos háború dúl Összetartozunk A parton innen és túl.
„És most – ez új lét, új regg hajnalán Indulsz-e újra veszni, én hazám? Állásod, oh hon, aggalomra költ; Ingóbb alattad, mint tán volt, a föld. Ön táborodban a vész mételye, A süllyedésnek megkapott csele: Félig kivívott szép babéridat Még föl sem tűzted jól, saját fiad Saját magadtól megirigyli Egymás fejéről dühvel tépdeli, S részeg tanyákon ittas kortesek, Közé hajítja. Őt más érdekek Vonják, nagyobbak, mint a szent hazáé – A hivatalkór, s kártya-asztaláé… Isten! Ne hadd, hogy kit oly sok vihar Nem dönthetett meg eddig, a magyar, Tanuljon végre hazaárulást, S magának adja meg a végcsapást!”Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
