Oly hideg, és beteg ez a világ Mely gyermekként kép volt szobánk falán Tündököltünk, mint nyíló virág S tündér vágy miénk volt igazán
De az álmokat képzelet kidobtuk Oh, ez fáj még Kívánunk mégis temetünk Ha a disznó fejű úr ránk néz
Volt egyszer, láttuk még, láttunk tán igazán Csillogó otthon s még, hulló levelek városát Lesz egyszer, látunk még, látunk majd igazán Csodák százát az égen S Gaiat, ki mianyánk
Túl rideg, és fagyos ez a világ Mely gyermekként szép volt s lelkünk vidám Ábránd föld bent vár reánk De haldoklik már oh igazán
Érzelmek hűtlen úrai Ezt a mesét rólunk írják Áldozzuk, félredobjuk Menedékünk, fantáziánk
Mesztic csodák, ha jönnek Bűvölnek, ajkunkba vesznek királyunk csendre intjük S ha kell, hát megkövezzük
Érezzük, s élvezzük Mint a fantom urunká lesz Később tán kérdezzük De a válasz bolondá teszTeksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
