Ahogy lassan minden elveszti varázsát Egyre növekszik a tátongó űr Ahogy múlik az idő, mindig éhesebb leszel Hiába üvöltesz, senki nem felel
Elhalkulnak a becéző szavak Nem szorítanak már ölelések A fájdalom marad az egyetlen Igaz társad az életben Ki sosem hagy cserben, mindig visszatér Bárhová mehetsz, ő is elkísér Kitölti lassan minden percedet Felemészti az egész életed
Megtörik a bűbáj Nem vagy többé drága Szárnyaszegett angyal Romlásnak virága
Nem szeretlek, csak használlak Míg nem jön valaki, aki jobb nálad De hogyha megunlak, mehetsz amerre látsz Többé már nem izgat, hogy mit csinálsz
Nem hat meg a buta sírásod Hidegen hagy, ha ereid felvágod Nem érdekel, hogy mit érzel És az sem, ha elvérzel
Szeretni soha senkit nem szabad Hogyha szeretsz, elveszett ember vagy Mástól való érzelmi függőség Hatalmi harc, lelki gyengeség
Hazugság minden gyengéd érzelem S a szépség csak tünékeny illúzió A menyasszonyfátyol halotti lepel Hamis minden, mit igaznak hiszel
Tükörbe nézel, nem látod arcodat Kötődve másokhoz elveszted önmagad Börtönöd falai ha összeomlanak Láncaid nélkül már egy senki vagyTeksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
