Üvölt a csend, izzik a sötét Látom benne szemeid tüzét Hallom a hangod, érzem a szagod Akkor is, ha már rég nem vagy ott
Még mindig fáj hogy elhagytál Szívem most is visszavár…
Álmomban még mindig nekem teszed szét a lábad Belédrakom hátulról majd szétbaszom a szádat Lenyomom a torkodon, míg el nem hányod magad Felnyalatom veled, ízleld meg, milyen mocskos vagy
Nagyon fáj Oly jó voltál Helyed még most is üresen áll
De te már Másnak kívántatod magad, rázod a picsádat Egyszerre két fasszal tömöd tele a pofádat Nem érdekel semmi, csak hogy jól meg legyél baszva Így lesz minden istennőből üresfejű szajha
Szemeid tükrében, lángoló hajadban Elégtem benned, ahányszor akartam Tikkasztó hőségben könnyű zápor Szikrázó éjeken végtelen mámor Te voltál nekem legdrágább kincsem Istennő voltál és én az Isten
Megfagyott érzelmek, gyötrő keserűség Elborult felettünk. Nincs több napsütés Rám néztél és én tudtam, itt a vég Elárasztott mindent az örök sötétség
Ördögi dallamok táncra hívtak Lépteid nyomában virágok nyíltak Táplálja őket sok ezer könnycsepp Mik érted hullnak gyászolva téged Te voltál nekem legdrágább kincsem Mióta elmentél semmim sincsen
Már nincs több szó, mit mondhatnék Nem hallasz régesrég Számomra megszűntél Nem vagy más, csak álomképTeksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
