Hát igen, ez az élet, vasárnapi ebéd! Meglelte asztal mellett mindenki a helyét. Mindenki eszik, és a szomszédjával cseveg. Megsúgja, mi fáj neki, és hogy mi fáj neked. Mindenkinek emésztése gyönge kicsit, és pontosan nem is tudja, mit is eszik. Lassan-lassan neve sincs már, úgy forog a világ, mindenki ősi rutinból azért csak rág, rág, rág, rág...
Mától már tudom mi az; élet helyett halál, mostantól tudom, mi az, ha valaki csinál de nem csinál. Mától már enni fogok, mert minden csak eszik, és, ha már érte jöttek, lehajtja a fejit. És mindenki emésztése gyönge kicsit, és pontosan nem is tudja, hova viszik. Lassan-lassan neve sincs már, úgy forog a világ, ám öröklött rutin miatt mindenki rág.
Mától már ez az élet, vasárnapi ebéd, mindenki szalvétával takarja a sebét. Mindenki minden tálból merít, amíg szabad, fogdosódás, rugdalózás folyik asztal alatt, s ha valaki tósztot mond, az tapsot arat, és mindenki mindenkivel rokon marad. Néha-néha folynak még az örökségi viták, ám öröklött rutin miatt mindenki rág.
Jaj-jaj, ez az élet, vasárnapi halál, mindenki a táljában talál, amit talál. Mindenki kapja, amit ma még kapni lehet, és talál emberfejet, s mindig munka helyett. Mától e nép neve vasárnapi, és mától saját nevét meg is eszi. Mától e nép neve vasárnapi nép, Mától már ez az élet: úgy van, ebéd!Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
