Rövidke zöld ruhában voltál,
Amikor velem kezet fogtál,
Nagy társasággal érkeztél közénk.
Abba a füstös, nagy szobába,
Egyesek ülve, mások állva,
Nagy lárma volt, és bemutatkozott
Mindenki ott mindenkinek.
Rövidke zöld ruhában voltál,
Amikor velem kezet fogtál,
S úgy mutatkoztál be, hogy Tóth Mariann.
Valami rögtön rémlett, rémlett,
Hogy valahol láttalak már téged,
S amellett, hogy tetszettél nagyon,
Bevágott, hogy itt még valami van.
Azután többször összenéztünk,
Egymástól távol volt a székünk,
Tán ezt a lányt én ruhátlan ismerem...
És akkor felrémlett egy este,
Amikor Soós Lajosnál egyszer
Három fiú, nevettünk nagyot
Bizonyos pornófilmeken.
Egy lányt külön dicsértünk,
Föltűnők között, ki föltűnt,
Megdicsértük: - Ez aztán igen!
És megint rád át néztem,
Te pedig ott a széken,
Abban a zöld ruhában intettél: - Igen!
Előredőltem ott a széken,
És hozzád átszóltam, hogy: - Tényleg?
Te eltaláltad, hogy mit gondolok?
S te ott, a társaság zajában,
Abban a csöpp kis zöld ruhában,
Nevettél nagyot, azt mondva, hogy:
- Ezt kitalálni nem volt nagy dolog!
S azontúl úgy ültünk ott ketten,
Az asztal két végénél, szemben,
Mint akiknek édes titka van.
Hogy abban a lármás társaságban
Egy órát egy kis cinkosságban
Lehettem veled, oly jól esett.
Köszönöm néked, Mariann!
Köszönöm néked, Mariann!
Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa. |
|
