Semmi hiba, jó a haja, jó a lábhajlata.
Szembe benéz, egy szemmelverés mindkét szembogara.
És hozzá még ott a derekán az a csellószerű arány, mi ellen nekem nincs ellenszerem, már nem kaphatom hibán.
S rá még az is, hogy semmi hamis, jó a dumája is.
Én megveszem, és rá is teszem az összes lendületem.
Még a szex is megfelelő, az ágyban engem felemel ő, csak az a fura, hogy még nem volt soha, egy rendes orgazmusa.
Nahát ez a hiba nem volt soha nálam probléma még,
úgy voltam vele, ez a nő üzlete, s ha nem mondja be, én a magamét megcsinálom, s ha úgy érzi, hogy átvágom, szóljon nekem, - nahát ez most beszólt:
hogy "Jó vagy fiú, most ne légy hiú és magadhoz szigorú,
ez úgy komplikált, hogy a lelkemen át- hatva csinálj csudát.
Hát ujjaiddal nyúljál ide, aztán ide, most emide, és látsz majd csudát, a lelkemen át juttatsz tetőig el."
Nyúlva oda, aztán oda, aztán meg amoda,
jött a csuda, az orgazmusa, és azt mondta, hogy életében nem élt ilyet, és ezentúl engem szeret, hogy ezentúl csakis engem szeret...
Azóta értem lobog, most zuhanyozok és nézem tíz ujjamat.
Nézem hol a víz megtörik, a lábam közit, itt most melyik arat?
Hát úgy vagyunk most mi, férfiúk, hogy odanyúlunk, idenyúlunk, de mit ér az, ami kimarad, min megtörnek a vízsugarak?
Mert jó, ő tető, aztán én is tető és kész van mindakettő.
De mért képzelem, hogy ő van velem, miközben velem van ő.
Most énbennem ő vagy őbenne én, de hol van a mindakettő? De hol van a mindakettő?
Hol a mindakettő?! Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa. |
|