Desiré egy nap azt a megbízást kapta, hogy mivel nagyapjának elméje megzavarva, örizze nagyapját, míg moziba megy nagyanyja, s Desiré kettesben maradt nagyapjával. Desirének nagyapját légnyomás nyomta meg, és ettöl a légnyomástól lett ilyen beteg. Desiré kitette az asztalra magnóját, és a Don kanyarról faggatta nagyapját, e szavakat mondta a szegény elmehúnytnak: "Nagyapám, szerintem te az élö múlt vagy! Szerintem az egész olyan, mint egy jelkép, itt ülünk; te múltként én pedig jelenként. Mondj hát a magnóba minden fájó élményt,
mert engem érdekel, hogy veled mi történt." E szavakkal odanyújtotta a mikrofont, amit aztán a nagyapja rögtön bekapott... Azóta Desiré öriz egy felvételt, amin a nagyapja emészt épp egy ételt, zubogás, csobogás, egyéb belsö hangok, szerencse, hogy nagyapja gyomra épp nem pangott... "E hangok itt a múlt hieroglifái, a megfejtésükben nem szabad megállni." - gondolja Desiré, miközben azt hallgatja, mit emészt belsöleg talányos nagyapja. Ugy gondolom, követhetjük útján Desirét, nyújtsa kezét egymás felé minden nemzedék.Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
