Elvágyódva innen, jegyet adni másnak, e kínt sose hittem, mélyén egy pénztárnak, mert higgye el, kín ez, csak adni, csak adni, csak adni, miközben senki sem ad nekem jegyet, jegyet mindig másnak, kínját egy pénztárnak.
És a nő zokogva leborult a jegytömbök közé. És Vizi nézte, és azt mondta: -Zátonyra futott élet. Nekem ezzel már semmi dolgom. És megint lépett arrébb. És ahogy mozdult, hangokat hallott, felkapta a fejét, és mondta, hogy: -Na persze, a márványterem, a Keleti pályaudvar étterme, hangok bentről, nos hát engem ezek a hangok nagyon is érdekelnek! -mondta. És már át is lépte a küszöböt. És a következő látvány tárult elé: rengeteg ember, cigarettafüst, zaj, ricsaj, hodály, s egy dobogón egy dizőz állt, aranyruhában. Mögötte szalonzenekar. A vonók mind készenlétben, az ég felé meredtek, s a Vizi nézte ezt a képet, és mondta: -Istenem, ha egyszer én énekelhetnék az embereknek. És a torka elszorult, és a gondolatok összetorlódtak a fejében, és ugyanekkor a dizőz intett a zenekarnak, a vonók megrándultak a húrokon, felcsendült a zene, sírtak a hegedűk, és a dizőz énekelt, hogyTeksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
