Népem a kárhozottak és bűnök népe Túl régen élek e romló testbe Tisztíts meg áldott emberi szellem Ne kényszeríts már hogy, élnem keljen,
Életem egy magányos árnyék Ki kését fenti gyermekek torkán S magam állok most magam előtt Bosszút állni mint dühöngő orkán
Tudatára ébresztem a világomat Haldoklunk itt már mindannyian Az ódon testem, nem lel nyugalmat Hát kövek alatt hadd nyugodjon sírban
Emberen felül levő erőket Felismerve, megnyitva Egyéniség önállóságát Elvesztve, módosítva Világnak soha nem remélt Mélységét átjárva Önnön sorsunkat Vállalva, írányítva
Fény csak abban válik áldássá aki végső Nem osztható, utolsó és tovább nem fejthető Azt ragadja meg, azt emeli fel, s újra álmodja A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja
Elveszett hitemmel, keserű szavakkal, a tudatom hívott (téged) Jelekkel melyeket álmatlan éjszakám során magába szívottTeksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
