Magába foglaló világ végén
A természet fonta a sorsod
Tanultad ezer hazug nyelven,
A fügefa csak fügét teremhet
Élni születtél nem istennek
Anya szült, kit megölt a bánat
Adott tüzet egy vadléleknek
S hitte az átölelt test sohasem fájhat
Mély, mély ez az érzés
Belülről feszít kívülről eltakar
Gyermek vagy kit az anyja altat
S én fogom kezed, őrzöm álmodat
De az álmot gyilkolja az ébredés
S a világ megsebzi homlokod
Szemedbe vér folyt, eltűnt mi szép volt
Hát könnyezni többé már nincs okod
Harci ménekkel indulunk. Új feltámadás
Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa. | 