Szép magyar hazánk rabláncba fogva,
Nehéz a török béklyónak súlya…
Megfáradt óriásként pihen Európa,
Testében ezernyi lángoló sebbel.
Erős a török bilincs, népek rabszolgái;
Százötven éve rab hazájában a magyar is.
Siralomvölgyé lett ország, virágja elhervadt
Kitörésre készen forr lelkekben a harag.
Meggyalázott asszony, jajgató özvegy, árva
Irtózatos átka hull a gyűlölt, kontyos ozmánra.
A jó vitézek drága vére eddig hiába folyt,
De most az Úr segedelmével lesújt végre
Az „igaz hit” pörölye a gaz pogányra, s nem vetül többé Félhold árnya
Szép Magyarországra.
A keresztény világot többé nem fogja török járma
S a végső elszántsággal megvívott harc jutalma:
Szabadság, vagy halál, ám inkább bátor önfeláldozás
Mint sírig tartó szolgaság rémálma…
…Az utolsó csata előtt csendes a mozdulatlan táj
Elmenekül minden hang a vészterhes vidékről
Csak a lófarkas zászlókkal, keresztes lobogókkal játszik szelíden gyermekként a déli szél fuvallata…
Amerre a szem ellát: kifehéredett ujjakkal markolt fegyverek erdeje
Vezényszavak törik meg a csendet, a harag elszabadul
A fülsüketítő zaj förgetegként gördül át a mezőn:
Halálsikolyok, ordítások; csontok, kopják reccsenése;
Lovak zihálása, ágyúk mennydörgése.
Vércsatakos szájakból tör fel: Isten, Allah!
S lám, mindkettőnek mily nagy a hatalma!
Van, akinek a torka még utoljára jó bort kívánna,
Van, aki kedvese forró ölelésére vágyna.
Ám, az isteni nedű helyett saját vérét köpi hörögve,
Húscafattá vált testét szpáhi lova döngöli földbe.
Hosszú és ádáz a küzdelem, rettenetes a gyötrelem
Envértől lucskos, de magyaré a dicső győzelem.
A bevett várra kitűzetik a török szultán feje
Másfél évszázad óta ismét szabad Árpád földje.
Hosszú és ádáz a küzdelem, rettenetes a gyötrelem
Envértől lucskos, de magyaré a dicső győzelem.
A bevett várra kitűzetik a török szultán feje
Másfél évszázad óta ismét szabad Árpád földje.
De nem ülnek ünnepet a derék leventék,
Nem táncolnak örömtől sikongó menyecskék.
Boldogság helyett vérgőzös bosszúszomj
Költözik a szívekbe.
A megtorlás kegyetlen lesz:
A terhes pogány anyák hasát felmetszik,
Magzataikat úsztatják a holtaktól bűzlő Dunán.
A hadifoglyokat a törvény tiltásának ellenére,
Mint vágómarhát hányják kardélre…
…Isten nevében
Embertelen szenny mosakszik…
Hol az egyház, ki könyörületet hirdet és az ártatlanok védelmét?
Hol az Úristen, ki minden szívben irgalmas?
Hol a szeretet, kegyelem, megbocsátás, jó keresztény erénye?
Hol az igazság, ó mondd, hol?!
Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa. |
|
