Tengeri vihar sötétjében evezek csónakomban a semmi felé
Megérkezem majd egyszer, mit kutatom, megtalálom, A bölcsesség beteljesedik, az önmagában kutató. Én azt átadom nektek s az én érzéseimben vagytok, Én akaratom megy végbe.
Te fogadod a tanácsot Ettől elvész az akarat, Mag elszárad odabent, Üszkösödés benső felé, Lélekfoszlás, Nem megy maga felé, Külső világ Elzárva.
Nem gondolkodó agy, a bonyolultra törekszik, Nem érti mi forgásban lévő önlét. Amit nem elég érezni kell mit teremtek újra magam Én vagyok a központ Beteljesülés létemhez, A vágy mit érzek Egymástól eltávolodott
Lényük újra összeolvasztása, élvezet a halálon túl- S sajátom megtalálása azon túl mit mutat, s annál jóval több. Nyugodt gondolatok az ember elveti a Gonosz magvakat, Beszívom magamba. Lidércként bolyongok a magba, Beszippantom saját ürességembe Engem. A Gonoszság mit árasztok az ember felé,
Üres a Lény Magam megtalálni Lényemnek Lényét S mi abból leszek, Az-az én Szabadom, Amiből lettem S vagyok.
Átalakulás emberből magasabb fajjá, A gyűlölet mit múltból hozok kitágítom élet sokasága felé, S szívom Erejüket magamba. Lelkük Erős kezem szorításába.
Én érzéseimben vagytok Engem cselekedtek Én vagyok itt mindenki, Miközben Nem is létezem Igazán.
Itt vagyok mint Lényegnek Lénye De keresem egészem kiteljesedik Igazán naggyá!
Itt vagyok mint Lényegnek Lénye De keresem egészem kiteljesedik igazán naggyá!Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.