A cellámban egyedül Senki sem menekül most Régóta cefetül érzem magam De nem számít, mert feldolgozom a sok fost Eleget játszottam faltörő kost El kell, hogy kerüljem a sok gyilkost Az ablakon besüt a fény Elvettek mindent, csak ez az enyém
A szívem megdobban A lelkem megroppan Kezdek nagyon kilenni Rájöttem, most elrontottam Láncok súlyát nem bírom Anyám hívom, ne sírjon Bezártak, most szenvedek Önmagamtól rettеgek
Kezemеt nyújtom, a karomat kérik Nem csak a láncom, a bilincs is fénylik A lelkem vérzik, ezt ők nem értik Nem baj majd így csinálom én is végig Tükörbe nézve ugyan azt a kissrácot látom Húzzák vissza, nehogy felmásszon a csúcsra Kopott a csizma, de megteszi újra Mert tudja és unja A szemetek szúrja Szűk ez a cella, kellett a della Nem tudtam soha, hogy hol a határ Oda kint valahol sír az anyám
A szívem megdobban A lelkem megroppan Kezdek nagyon kilenni Rájöttem, most elrontottam Láncok súlyát nem bírom Anyám hívom, ne sírjon Bezártak, most szenvedek Önmagamtól rettegek
Miattatok kerültem ide be Soha nem hittem, hogy könnyű lesz ez Összenyomnak a falak Amíg ők vallanak, tartom a számat és várok itt bent De nem bírok mozogni már Visszatart engem a kényszerzubbony De kijutok innen, mert van, aki vár Erre mindenem feltettem Nyertetek, én pedig vesztettem Rég tudtam, hogy ez lesz de belekeztem Belemelegedtem Rendet kell tennem a fejetekben Erre születni kell Rengetek idő és rengetek perc Semmit nem adnak ingyen ide lent
A szívem megdobban A lelkem megroppan Kezdek nagyon kilenni Rájöttem, most elrontottam Láncok súlyát nem bírom Anyám hívom, ne sírjon Bezártak, most szenvedek Önmagamtól rettegekTeksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
