Lakheszisz, lásd meg:
mily szilánk ékelõdött jég virággal redõzött szívbe; S lásd érlelõdött mély viszály éltem bûnös
szálán. S úgy fáj-fáj ádáz árny-árny lelkemen száz száz eret vág-vág.
Zord e lét. Súlyosan igáz, hogy miért ítélkezhetek fátumok felett. Forr a mély, gúnyosan vibrál a fény elrendeltetett; sorsom szabjam meg. Sors, kacér múltadtól szikrázón szép szemedbe nézek, s sírom ásom meg.
Rút szilánk döfte át száz jégvirág-redo hártyán szívem, hogy gyulölt álcám lenyúzva testáljam rád, Lakheszisz Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa. |