Végtelenül magas falként Tornyosul elõttem a köd. Tökéletes formát alkot, Megfejthetetlen titkokat rejt.
Megnyit elõttem egy ösvényt, Melyen végig kell menjek. Tompulnak érzékszerveim, Átadom magam az ismeretlennek...
Egyre bentebb érek... S egyre sötétebb van... Úgy érzem már jártam itt, Réges rég, egy szebb világban.
Térdre esek a rám törõ fájdalomtól, Emlékképek milliói kínoznak. Érzem szívemben a kard pengéjét... De nem most hatolt belém: Hanem egy elfeledett korban. A köd lassan felszáll a földrõl Egy új világ tárul ki elõttem Hóvihar tombol, sötét van Boldog vagyok, újra hazatértem! Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa. |
|