Észak hótakart magas hegyei között, Minden fény és szépség mögött, A magaslatok sötét gyomrában Egy lélek, fogolyként jégkriptában...
Több emberöltõ óta raboskodik. Már csak a szabadságra vágyakozik, Hogy újra ledöntse a világ falait, S megnyissa a pokol kapuit!
A legsötétebb éjszakán felébred, S kitör fagyott börtönébõl! Senki sem fogja alakját látni, A sötétség fog rá vigyázni!
Újjászületésekor minden gonosz elõbújik... Az összes fa levele a fekete földre hullik... Minden víz vörös vérré változik... Összes ember a fényhez imádkozik...
Az eget varjak takarják el! Senki ne érintkezzen a fénnyel! Váljanak eggyé a gonosz lénnyel! A pokolból elõtörõ örvénnyel!
A gonosz lélek elfoglalja trónját, A hegy belsejébe visszatér. Újra megnyílt a pokol kapuja, Megpihenhet míg a sötétség él Jéggéfagyva a fény visszatértéig Gyûlölettel tele az idõk végéig Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa. |
|