Halad a város, elhalad a vonat, haladnak emberek. Marad a barna a két szép szemével, az arcom megremeg, ha megyek, elviszem. Szalad amerre nézek a nagy tömeg, szalad a szomszéd néni. Fodrozódik a zebra előtt egy abszolút férfi – ki az, aki nekimegy?
Vakít a kék, egy óceán tör most ki a semmiből felém, Futok a part jobb oldalán, innen már nem menthet a szél.
Van, aki elhagyja egy kicsit önmagát, van, aki törtet előre, Bamba arcoktól az utazófülkék megtelnek örökre, senki nem beszél. Nem marad otthon senki a fiúkból és a zene elmúlik, Csak az a barna a két szép szemével, az eszem már vele úszik. Ha megyek, elviszem.
Vakít a kék, egy óceán tör most ki a semmiből felém, Futok a part jobb oldalán, innen már nem menthet a szél.
Vakít a kék, egy óceán tör most ki a semmiből felém, Futok a part jobb oldalán, innen már nem menthet a szél.
Vakít a kék, egy óceán tör most ki a semmiből felém, Futok a part jobb oldalán, innen már nem menthet a szél.Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
