Hanyatt fekszem, üres az ágyunk csak a földön hever még néhány pohár, minden álmunk összedőlni látszik épp...
Hogyha kérnél, hogyha mégis tudnád hogy mit szeretnél, rád mosolyoghatna még az ég és tényleg bárki lehetnél,
de most is túloldalra tekintesz, kérlek engedj el, velem nem lehet így napról napra élni, csak még egy estét légy nekem s majd amikor a Nap felkel az égre, miért kell józannak lennem s miért várom újra az éjben bolyongó lelked szüntelen?
Csak az ég tudja, hogy jutunk haza s ott majd ki vár, odafent vagy tán lent van a helyem, ki lesz ki rám talál?
Ott ülsz a verandán minden éjjel s talán gondolsz néha rám, ahogy szeljük át a várost egy világmegváltás után.
Szabad lennék, de úgy tűnik az élet esténként bezár, ennek a végét várni minden éjjel nem olyan könnyű már.
Te most is túloldalra tekintesz, kérlek engedj el, velem nem lehet így napról napra élni, csak még egy estét légy nekem s majd amikor a Nap felkel az égre, miért kell józannak lennem s miért várom újra az éjben bolyongó lelked szüntelen?
Csak az ég tudja, hogy jutunk haza s ott majd ki vár, odafent vagy tán lent van a helyem, ki lesz ki rám talál?
Ott ülsz a verandán, az ablak előtt, ahogy minden egyes hétfő délelőtt...Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
