Megint görnyedek egyedül az ágyamban, Sírnék, de röhögök, lázasan menekülök. Vízbe fulladtam álmomban, most nyitott szemmel újra lemerülök. Ledobom a takarót, míg a testemet defibrillálja a panelrengeteg. Hangos utcák, idegen emberek - fulladozom, ha veletek lélegzem. Játszom, kicsit meghalok, és ugyanígy élem a holnapot. Fáj, ahogy a tudatom sugara éget, de hamuvá válik, ha elfelejtelek téged. Én még élek, még ugyanúgy lélegzem, még valamit várok. Épp csak látni akartam a napvilágot. Élek, még ugyanúgy lélegzem, még valamit várok. Próbáltam magamba szívni a boldogságot. Belevetem magamat a játékba, fekszem a széttört poharak között. Síneken feküdtem álmomban, félek ezúttal ébren se menekülök. Darabokra hasadok, míg a gépezet elfelejteti a rossz emléket. De amíg a szárnyaim, keresem a lábaim belefulladnak a lélegzésbe. Játszom, kicsit meghalok, és ugyanígy élem a holnapot. Zuhanok a semmiségben, és senki se hallja az imám. Vak vagyok a fényességben, és nem találom az irányt.Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
