Napról napra ugyanaz az érzés A valóságtól elszakadni, Hát adj belőle még egy utolsót Mi majd a mennyekbe repít. Elkábít… Ez a mámor utáni szüntelen vágy, Ami kizárja a külvilág beszűrődő Tompa zaját.
Ahogy hideg verítékben égő testtel Lebegsz dimenziókon át Kiszáradt torkodból felszakad Egy hangtalan segélykiáltás
Mindig az utolsó!
Körülötted sűrű köd Csak a nyomás nehezedik rád. Az érzékek erősödnek Már nem bírod, nem bírod tovább. Ahogy az anyag kúszik a testedben Megszűnik a külvilág És az elmosódott képek tükrében Semmit nem ér a látás.
Mikor egy tompa tű feltépi a tested Elfelejted mindazt ami fáj.
Illúziókból épült valóság Élet és halál határán. Szivárvány színekbe torzult képek Mindig az utolsó halálos méreg.
Aztán az álom ébredésbe torkollik Egy örökké tartó keserű ébredésbe Ahonnan nincs már visszaút Mindig az utolsó!Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
