Az élet csak téboly kertje Hol a magány talán túl könnyu már S hol, ha minden veszve Az a szabadság
Többet, mást nem is vágyok Legyen gyors, egyszeru, sivár A semmibol A semmin át
Egy elpocsékolt élet lángja Csak újabb gyertya egy vak világba Mely elárulná a korát A láng, mit senki sem lát
Oly rég már csak ezt vártuk Hogy oltsuk szomjunk, vágyunk S ha fáznánk melegít még A láng, mit senki sem lát
A hidak már tuzben állnak Mögöttük megturt pusztaság Mit, ha elfeledsz is Ne hidd, hogy megbocsát
S majd, ha szürkül - fénytol óvva Végül megkísért talán Hogy boldogságod Börtönöd csupán
A lét csak téboly kertje Magányos béklyó önmagán Bár a végcél nincs feledve Nincs hit továbblépni már
...menni már A semmibol A semmin át
Menekülj Mielott látnád mit feledtél Menekülj Mielott látnád mivé vált
S bár az ido mindent torzít Ne hidd, hogy megbocsát
S a végén Ahogy az éj majd átölel Túl késo lesz belátni Hogy a tiszta forrást Mint veszítjük Miért veszítjük elTeksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
