Úgy hiszem, a távolság már mindent felélt Csak ez maradt, az üresség és némi héj Tán közelről, még akadna, amiért maradnék Tán maradnék, ha megnyílnék, de túl fakó a kép
Itt vagyok én, a percnélküli ember Mindentelen, csak egy valóban élek Fel is őröl lassan, mi mindig másra vár Folyóba nem lép kétszer, benne végigáll
Végigáll, nem pihenhet, mindenre vár És nyugtalan, ha helyben áll, örök vadász Bár hihetném, hogy jobb, ha nincs, mert íze sincs A világnak, ha sosem más és egyirányba visz
Nincs egy jó irány, mind másfelé néz Bármerre mész, a többi azzal vész
Nem marad más...
Az utad járnád, ahogy én S én nézném, mi épp benned él Vágyjuk, amit csak ő láthat Amit egyszer mástól reméltél
Idekint, már mind a látszat Belül csak a tegnapi fény Amit egyszer biztos vártam De ami más, most abból vennék még
Legbelül, tán maradt még, pár csepp remény És elkísér, hogy megöljön, hol az este ér Ha leszáll az éj, a került út, ott megkísért Nincs ébredés, az álomból, mit távol tart e végTeksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
