Túl messze mentem., s még épp közel Vagyok, hogy távozni láss Megszürkült hétköznapok szürkés, ködös Lencséin át
Tudom nem ez a legkönnyebb lépés Mégis másképp mostohább Mintha közös álmunk halott súlyát Együtt gördítenénk tovább
Az évek telnek, tovább tépnek Így gyökerek nélkül Meghajlanék, de félek Mi vár, ha a szél elül S az élet, mivé lesz Ha csak megszokás, mi űz Mindegy, hogy ég vagy parázslik Csak izzon, benned a tűz
Hiába kérded, soha nem értettem
Miért vágyom mindig máshol lenni Egy kevés érzés, vágy, melegség Vonz, mégis kevés S az álom, mely engem kísért Bennem él - mindig megtalál Hogy elmenjek olyan messze, Hol senki nem keres már
De mi van, ha nincs több, csak ennyi várt Ez volt a sorsom, ennyi járt Hol tudom meg, hogy ez itt a vége És nem vezet már út felfeléTeksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa.
