Magába zárva él, lelkében ég a fekete láng. Magány veszi körül, nem is volt társa talán. Békétlenség dúl benne, fájdalom láncolja földhöz. Évek súlya húzza mélybe, és saját teste a börtön.
Refr.:
Nem látja, nem hallja, Nem is érzi talán, Hogy a fájdalom szülötte ő. Nem látja, nem hallja, Nem is érzi talán, Hogy a sötétség gyermeke ő.
Halott világ, melybe ő lépett, S halott lelket fogadott e bolygó. Rémület látszik egy fáról, Melyen sápadt tehetetlenség lóg.
Halott fák közt jár, melyről halott levelek hullanak, Halott dalt fütyül a szél, halott benn a dallam.
Romlott világ, melyből ő jött, Fagyos alkony vette körül. Örök éjszaka az új világban, S minden vágya teljesül.
Halott világ, halott a nap, Halott az érzés, mind halottak. Teksty umieszczone na naszej stronie są własnością wytwórni, wykonawców, osób mających do nich prawa. |
|